A közösségi médiatartalom szerkesztőségi ellenőrzéséről, rendszerezéséről és feldolgozásáról szervezett – immár tizenkettedik alkalommal közösen – szakmai fórumot a Független Médiaközpont, a Goethe Intézet és a Főszerkesztők Fóruma 2018. május 17-18-án, Budapesten.  Magyar újságíróknak műhelyfoglalkozásokat tartott Julia Bayer, a Deutsche Welle újságírója, aki a konferencián bemutatta a Truly Media tényellenőrző platformot. A hazai szerkesztőkkel és szakértőkkel kiegészülő pódiumbeszélgetésen arra keresték a választ: a hagyományos médiát is átalakító, álhírek gyártására épülő manipulatív nyilvánossággal szemben hogyan érvényesíthetők a minőségi újságírás normái.

A konferencia közönségét házigazdaként köszöntő Michael Müller-Verweyen, a budapesti Goethe Intézet igazgatója a „klasszikus” és az egyre nagyobb hatású, „közösségi médiából eredeztethető” újságírás párhuzamos jelenlétére hívta fel a figyelmet.

Tényeken a lényeg – a Független Médiaközpont szlogenje pontosan kifejezi azt az értékrendet, amit az áltények, hamis hírek termelőinek és közvetítőinek világával szemben a szervezet képvisel. Móricz Ilona, az alapítvány kuratóriumának tagja emlékeztetett a Digital News Report témába vágó friss elemzésére, valamint két közelmúltban megjelentetett saját publikációjukra: Pethő András és Vorák Anita Online kutatási módszerek és tippek újságíróknak, valamint Magócsi Márton Az online vizuális források, olvasói és felhasználói tartalmak című munkájára.

„Az, hogy a legalapvetőbb kérdésről – mi az igaz? – konferenciát rendezünk, mutatja, hogy krízis van. Másfelől éppen ez, a gyökerekhez való visszatérés adhat esélyt arra, hogy talpára állítsuk a szakmát” – fogalmazott bevezetőjében Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke.

A Deutsche Welle munkatársai két évvel ezelőtt fejlesztették ki a szerkesztőségi együttműködésen alapuló, Truly Media nevű tényellenőrzési platformot, amely megkönnyíti a digitális tartalom valós idejű aggregálásával, rendszerezésével és ellenőrzésével kapcsolatos újságírói munkafolyamatot. A fejlesztést Julia Bayer, szabadúszó újságíró, tréner, innovációs menedzser, a Deutsche Welle oktatója mutatta be. Előadását a fake news néhány olyan, ismertebb esetének felidézésével kezdte, mint az amerikai választásokat befolyásoló dezinformációk egyike, a Hillary Clintont gyermekpornográfia szervezésével kapcsolatba hozó PizzaGate. Vagy az a megdöbbentő történet, amikor az Angela Merkellel szelfiző menekültet terroristának és abuzálónak beállító hamis Facebook-hírfolyammal szemben maradt alul az érintett – valójában a sikeres integráció példájának számító – szír fiatalember.

„Az információ könnyen manipulálható, de ellenőrizhető” – hangsúlyozta a német szakértő, hozzátéve: „a kérdések a régiek, a checking új, de természetes, a digitális ellenőrzés tudása ma már az újságírói eszköztár része.”

A helyi híreket mindig gondosan szűrik, rákeresnek a fotók részleteire, összevetik a Google Maps képével, ellenőrzik az időjárást, körültekintően vizsgálják az interneten terjedő információk valóságtartalmát. A Truly Media harminc nyelven, a legkülönbözőbb szakértői kompetenciákat képes mozgósítani. „A szíriai konfliktussal kapcsolatban fegyverszakértővel dolgoztunk együtt, vagy amikor a menekülő utak Európában témát kutattuk, az Amnesty International volt a partnerünk. Számukra a emberi jogi aspektus, nekünk a friss hír és annak megalapozott háttere volt fontos. Jól együtt tudtunk működni, nem vagyunk konkurensei egymásnak.”

 

Míg az előadást követő beszélgetés résztvevői elfoglalták helyüket a pódiumon, a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) Sajtószabadság Világnapja alkalmából kiadott kampányvideóját (#FightFakeNews) játszották be a szervezők, mely azzal a figyelmeztetéssel zárul: a fake news áldozata a demokrácia.

A fórum moderátora, Kósa András újságíró a magyar média kamuhírekkel szembeni immunrendszerét firtató kérdéssel indított és a szerkesztőségek által követett protokollra kérdezett rá.

– Többnyire ráírunk a forrásra és keressük az érintetteket, mielőtt átvennénk az információt. A válasz minősége és a tagadás sebessége sok mindent elárul – mondta Kerner Zsolt. A 24.hu újságírója megjegyezte: míg a független médiában vannak kontrollmechanizmusok, a közmédiában semmi törekvés erre, miként azokban sem, akik tőlük átveszik a híreket. Az etikátlan gyakorlatra megdöbbentő példát hozott: kómába esett lány képével illusztrált az Origo egy migránsozó hírt, aminek screenshotját megkapta ugyan a lány anyjától a szerkesztőség, de a fotót utólag eltávolították és az Origo még be is perelte a 444-et.

Az Indexnél a szöveges információkat az újságíró és a napi szerkesztő, a fotót és a videót a képszerkesztő szűri, ellenőrzi. Hernádi Levente, a portál közösségi média felületeivel is foglalkozó képszerkesztője hozzátette: az álhírek tőlük függetlenül is terjednek, hatásuk van, ezért foglalkozniuk kell velük. A comment:com az ellenállás fóruma, de nem jut el a szélesebb közönséghez.

Weyer Balázs szerint az álhírek attraktívabbak a valódiaknál, ez a meglepetésfaktor a titkuk, de nem szabad vakon bízni senkiben. „A gyorsaság és a pontosság követelménye gyakran kerül szembe egymással a hírmédiában, és gyakran győz a gyorsaság vágya a pontosság felett – leginkább a kisebb súlyú ügyekben csúsznak el a kollégák… Visszafejteni minden értesülést az eredeti forrásáig, ezt kell tenni a közösségi médiából származó információkkal is!”

Magyar újságírók számára a német példa, az önálló „verification team” vágyálom – mondta Vorák Anita, az RTL-nek dolgozó tényfeltáró újságíró, aki egy kolléganőjével párban minden relevánsnak tűnő sztorit ellenőriz, és csak az kerül be a híradóba, ami érdemi és ellenőrzött. „A választások előtt találkoztam direkt megtévesztőnek szánt megkereséssel is, amikor valaki ígéretet akart kicsikarni tőlem arra, hogy megjelenik a bizalmas információja. Az ilyen beugratási kísérlet sokkal veszélyesebb, mint egy-egy álhír, amit minden átlagos újságíró könnyedén felismer. Ellen kell állni a szenzáció csábításának. Hosszú távon – tette hozzá Vorák Anita – a médiaértés tanítása lehet a megoldás. Fontos lenne, hogy a közönség is kritikusabban kezelje az információkat.”

„Jó gyakorlat, ha a szerkesztőségek a hírré válást, a verifikációs folyamatot is transzparenssé teszik a közönségük előtt – jegyezte meg Julia Bayer. – A haoxok terjedéséért a közösségi média szereplőinek nem kis felelősségük van, nem kétséges, hogy lépniük kell ez ügyben, de az is igaz, hogy az olvasók, nézők és hallgatók igazság iránti elvárása is nagyobb kellene, hogy legyen… – tette hozzá a német újságírónő, aki a cél elérése érdekében Twitter-csatornáját játékos ismeretterjesztésre, a médiafogyasztók edukálására is használja.