Az EU huszonkét tagállamában fel sem merül, hogy kétségbe vonják a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek menedékkérelmének megalapozottságát. Az európai országok nagy részében ma már egyértelmű, hogy a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatti üldözéstől megalapozottan félő menedékkérők védelmet kaphatnak. Öt országban fordult elő, hogy megtagadták a védelmet még abban az esetben is, amikor a menedékkérő származási országának hatósága a büntetőjogi szabályokat ténylegesen alkalmazta az LMBTI személyekkel szemben.

A Magyar Helsinki Bizottság közreműködésével készült a „Menekülés a homofóbia elől” című tanulmány, amelyben 27 európai ország kutatói vizsgálták meg azt, mi a sorsa azoknak a menedékkérelmeknek, amelyeket származási országukban szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt üldözött menedékkérők terjesztenek elő.

„A szexuális irányultság/orientáció egy ember azon tulajdonságát jelenti, hogy érzelmi vagy szexuális vonzalmat és/vagy intim viszonyt létesítsen más nemű emberekkel (ebben az esetben az illető heteroszexuális irányultságú), vagy azonos neműekkel (amikor is valaki leszbikus vagy meleg), vagy több különböző nemű emberrel (ebben az esetben az illető biszexuális).”

„A nemi identitás (gender identity) azt jelöli, hogy az ember hogyan éli meg a társadalmi nemét (gender), amely születéskori nemével vagy egybeesik, vagy nem. Ideértjük az ember saját testtudatát (amelyhez – ha a szabad választás lehetősége adott – a testi megjelenés vagy más funkció orvosi, sebészi vagy más módon történő megváltoztatása kapcsolódhat) és a megjelenés más formáit is, mint például a ruházat, a beszéd és a különböző viselkedésmódok.”

Forrás: Menekülés a homofóbia elől (pdf)

Hazánkban kevés dokumentált eset van. Ennek egyik oka, hogy a menedékkérők nincsenek tudatában annak, hogy a szexuális irányultság vagy a nemi identitás miatti üldöztetés feljogosítja őket a nemzetközi védelem valamelyik formájára, ezért inkább egyéb, ismertebb okokra, például vallási alapú üldöztetésre hivatkoznak kérelmeikben. A Helsinki Bizottság pont emiatt már 2008 óta terjeszt a menedékkérők között olyan tíz nyelven elérhető tájékoztató kiadványokat, amelyek felhívják a figyelmet, hogy az üldözött LMBTI emberek is védelmet kaphatnak Magyarországon.

A jogszerű tartózkodás feltételeit teljesíteni nem tudó külföldieket – köztük számos menedékkérőt – Magyarországon általában „őrzött szállásokon” helyezik el. Ez azt jelenti, hogy ezek a külföldiek a törvény szerint legfeljebb egy évig fegyveres őrökkel védett fogdákban élnek. Az LMBTI személyek helyzete speciális abból a szempontból, hogy nemcsak a gyakran előítéletes fegyveres őrök, hanem saját honfitársaik által is veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek.

Gyulai Gábor, a Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetője szerint korlátozott annak a lehetősége, hogy javítsanak az őrizetben levő, egyébként alacsony számú LMBTI menedékkérő helyzetén. Egy megoldás lehetne, ha eleve külön, nyitott befogadó állomáson vagy védett szálláson helyeznék el őket. A menekültügyi szakember szerint esetfüggő, hogyan kezeli az őrzött szállás vagy a menekülttábor közössége az LMBTI embereket. Volt olyan, hogy egy algériai férfi pár nyíltan vállalta fel szexuális irányultságát, és semmilyen atrocitás nem érte őket. Ugyanakkor az egyik menekülttáborban olyan eset is előfordult, hogy a meleg fogvatartottakat arra kényszerítették, hogy a többiektől külön tisztálkodjanak, amikor már elfogyott a melegvíz és megalázó módon bántak velük.

Gyulai Gábor 2011 februárjában előadást tartott a Független Médiaközpontban

Gyulai Gábor 2011 februárjában előadást tartott a Független Médiaközpontban

A menedékjogi eljárás során a menedékkérők védelemre való jogosultságát vizsgálják a hatóságok. A kérelem „szavahihetőségének” felmérése során a magyar hatóságok beszerezhetnek orvosi szakvéleményt. Ez indokolt lehet például a kínzás nyomainak beazonosítása során, a szexuális orientáció igazolására azonban nem alkalmas. A nemzetközi gyakorlat szerint a szexuális irányultság vagy a nemi identitás nem orvosi vagy pszichiátriai kategória, ezért sincsen értelme annak, hogy az ügyintézőt befolyásolja döntésében az orvosszakértő véleménye. A Menekülés a homofóbia elől tanulmány szerint azonban az Európai Unióban volt példa arra, hogy Ausztria, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Románia és Szlovákia végeztetett vizsgálatokat pszichológusokkal, pszichiáterekkel, illetve szexológusokkal.

A menekültügyi eljárás ügyintézőiről több pozitív visszajelzést kaptak a menedékkérőktől a Helsinki Bizottság munkatársai. Igaz, hogy kevés LMBTI-kérelem van, de ezeket számos esetben megfelelő érzékenységgel kezelték az ügyintézők. Ez azt jelenti, hogy például megfelelő volt a szóhasználatuk, nem vájkáltak a menedékkérők magánéletében, inkább a szexuális irányultságuk kialakulásának körülményeiről és mindennapi életükben betöltött szerepéről (párkapcsolat, családi viszonyok stb.) kérdezték őket.

A menedékjogi kérelem elbírálására hatással lehet, hogy egyes menedékkérők csak az eljárás későbbi szakaszában fedik fel, hogy LMBTI személyek. Emiatt a hatóságok gyakran kifogásolják szavahihetőségüket. Gyulai Gábor szerint képtelenség azt várni a menedékkérőktől, hogy az első interjún mondjanak el mindent menekülésük körülményeiről. A tapasztalat az, hogy minél zártabb közösségből érkezik valaki, annál nehezebben beszél nemi identitásáról vagy szexuális orientációjáról. Míg azok, akik egy modernebb társadalom tagjai, például egy iráni vagy észak-afrikai nagyvárosból érkeztek, sokszor könnyebben beszélnek erről a témáról.

L.M.