Hogyan indítható el és hogyan tartható fenn hosszú távon egy médiavállalkozás ma Magyarországon? Milyen alternatív bevételi forrásokból finanszírozható a minőségi tartalom, és meg lehet-e manapság élni csak a piacról? Többek között a kérdésekről volt szó a Független Médiaközpont által szervezett kerekasztal-beszélgetésen 2017. február 14-én.

„Közönségből közösséget” – így foglalta össze Urbán Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója bevezető előadásában a média fenntarthatóságának egyik kulcselemét. Erős támogatói bázis kiépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben monetizálható legyen a közönség érdeklődése. Ennek fontos részei lehet a közösség bevonódását segítő események szervezése, valamint a rendszeres pozitív visszacsatolás, ami megerősíti a támogatókat abban, hogy érdemes volt befektetniük. Figyelmeztetett azonban arra a veszélyre is, hogy az olvasók, adományozók elvárásai akár irreálisan magasra is nőhetnek, ha túl nagy teret engedünk nekik. Emellett a legnehezebb médiafinanszírozási dilemmák között említette azt is, hol húzható meg az anonim adományozás határa vagy az, hogyan határozzák meg az átláthatóság feltételeit.

Urbán Ágnes előadása

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen Dr. Bodrogi Bea jogász kérdései alapján a résztvevők megerősítették, a fentiekre a gyakorlatban is van rengeteg példa, azonban szinte mindegyikük teljesen eltérő üzleti modellt alkalmaz, ezért nagyon különbözőek a tapasztalataik. Az Átlátszó főszerkesztője, Bodoky Tamás a projektalapú finanszírozás mellett a kis adományozók szerepét hangsúlyozta, Pethő András, a hasonlóan működő Direkt36 oknyomozó portál társalapítója pedig a workshopok szervezését emelte ki, amelyeken keresztül növelhető a potenciális támogatói bázis.

Csák Gyula újságíró és blogger elmondta, bloghálózatának kialakításakor és fenntartásakor szintén erősen támaszkodik a közösségre, ez azonban szerinte állandó nyomást is jelent az olvasók részéről. A Vas megyében vezető online hírportálként működő Nyugat.hu főszerkesztője, Roznár Gyöngyi helyzete sem egyszerű, ők is több lábon kell, hogy álljanak, közhasznú alapítványként adományokból, illetve jelentős olvasótáboruknak köszönhetően hirdetésekből is gazdálkodhatnak. A hagyományos üzleti modell – amely főként előfizetőkre, hirdetőkre, utcai eladásokra és időnként szponzorok által is támogatott eseményekre épül – a beszélgetők közül egyedül csak Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője számára elérhető opció, azonban még ők is keresik az új utakat, például különszámok publikálásával.

A képen: Urbán Ágnes, Bodoky Tamás, Roznár Gyöngyi, Csák Gyula, Galambos Márton, Pethő András és Dr. Bodrogi Bea

A crowdfunding és a közösségi finanszírozás terén a résztvevők mindannyian jelentős tapasztalatokat szereztek az elmúlt években, és egyetértettek abban, ez egy sok munkával és akár vesződséggel járó bevételi forrás. Másrészt hangsúlyozták, Magyarországon még mindig nem alakult ki az adományozási kultúra. Kérni is nehéz, más gondolkodásmódot igényel, mint a korábbi újságírói munka, az igazán nagy probléma azonban az, hogy a legtöbben – főleg a nagy cégek és az igazán vagyonos magánemberek – félnek adni, különösen a politikailag, közéletileg érzékeny projektek számára. Ez pedig jelentős kihívás elé állítja a független médiavállalkozásokat.

A beszélgetés végére kiderült, még több bevételi forrás kombinációjával is bizonytalan egy médiavállalat finanszírozása, nehéz előre tervezni. Léteznek viszont új irányok is, számos alternatív ötletet soroltak fel a beszélgetők, köztük például olyan határterületek feltérképezését, mint az adatbázisok készítése, tisztítása és eladása, webáruházak működtetése vagy új újságírói műfajok (pl. podcast) alkalmazása a már hagyományosnak számító platformokon.

További képek az eseményről (Fotó – Kiss Eszter):