Miért vonzó Magyarország? Beszélgetések orosz migránsokkal

Magyarországon most körülbelül 5500 orosz él, de valahogy kisebbséget nem alkotnak. Oroszországban azonban még kevesebben tudnak valamit Magyarországról. Aligha jut eszébe az oroszoknak Magyarországról a „legvidámabb barakk”, a Globus zöldborsó vagy az Ikarus busz – a szovjet időkből jövő fogalmak. De akkor miért jönnek ide az oroszok? Kerestem példákat az itt élő oroszok között és szakértőnél is érdeklődtem, hogy megértsem, mi vonzza valójában az oroszokat Magyarországra?

Menekülni

Az orosz migráció története Rettegett Iván uralkodásáig nyúlik vissza. Az első orosz emigráns Kurbszkij fejedelem volt, aki – politikai okok miatt – még a XVI. században hagyta el az országot. Azóta sok „követője” volt: az oroszok szívesen mentek külföldre élni. Különösen a XX. században: csak a szocializmus alatt három nagy migrációs hullám indult el. Az első hullám migránsai (1918-1922) menekültek az új szovjet kormány, valamint az éhség elől a 1917 októberi forradalom és a polgár háború követően. Valakit kiküldtek is: ezek a híres „filozófusok hajó”-n elhagyták a hazájukat. A második hullám a Második világháború alatt kitört, miután a hidegháború indította (kezdeményezte) a harmadik migrációs hullámot. Ez a kivándorlás időszaka volt, mikor – a rendszer elől menekülve – tömegesen hagyták el az országot írók, bölcsészek, tudósok. Bárhol éltek is az oroszok, mindig gyötörte őket a honvágy. Ez érthető, hiszen a körülmények kényszerítették őket hazájuk elhagyására.

Ma az emigráció inkább szabad választás kérdése. Az oroszok szívesen utaznak, mert csak a kilencvenes években kaptak lehetőséget, hogy világot lássanak. Sokan döntenek úgy, hogy külföldön telepednek le. A legfrissebb adatok szerint[1] az oroszok fele álmodozik arról, hogy elhagyja hazáját, 63 százalékuk pedig törekszik arra, hogy legalább a gyerekei külföldön éljenek. Számukra Magyarország korántsem számít célországnak, mégis több mint ötezer[2] orosz tartózkodik ma Magyarországon. Találkoztam néhánnyal közülük, hogy kiderítsem: vajon miért választották éppen Magyarországot?

Anna Zabojeva a munkatársával

Anna nem titkolja, honnan jött: tavaly nyitott boltjának neve – Szibéria – elárulja hovatartozását. A földszinten van a bolt, az emeleten a műhely, ahol Anna alkot, eszik és gyakran alszik is. Anna Zabojeváról, a tehetséges orosz cipőtervezőről csak a lusta nem írt már; története bejárta nem csak a magyar, hanem az orosz sajtót is. Végzettsége szerint filmrendező. Turista vízummal jött meghódítani Magyarországot, mert amikor először eljutott ide, óriási benyomást tett rá ez a kis európai ország. „Sokk volt számomra, mikor először megláttam a várost a budai Várból: a villamosokat, a Dunát – mondja Anna még mindig tágra nyílt szemmel. – Király helynek tűnt!”. A beszélgetőpartnerem Uszty-Ilimszkban született, egy oroszországi mércével kicsi 100 000 fős városban, ahol elmondása szerint sose látott a budapestihez fogható szép építészetet. Anna korán elhagyta szülővárosát, 16 évesen már 2000 kilométerre volt otthonától, Novoszibirszkban tanult, hogy aztán autóstoppal Moszkvába, Pétervárra, majd Magyarországra jöjjön. Hihetetlen a sztorija, de egy ilyen laza lánynál mégis hihető. Komoly kérdéseimre Anna csak nevet és bevallja, hogy szerinte „semmi sem fontos a világban, minden csak egy másodperc az űrben”.

Anna nem igazán tanult magyarul, mert „unta a tanulást”. Csak a gyakorlatot tartja valamire, A magyarokkal még mindig angolul beszél, a pár szóból, amit mégiscsak mond magyarul, érezhető az akcentus. Felmerül a logikus kérdés: hogyan sikerült befutnia? Anna maga sem tudja, miért így alakult az élete. Ő csak él bele a nagyvilágba és ismételgeti, hogy nem szereti megtervezni az életét. A „hol a hazád?” kérdésre csak annyit felel: „Ott van az otthonom, ahol éppen vagyok.” Ezért Anna sose érezte magát bevándorlónak. A márkája megtalálta a helyét Budapesten: laza, bátor és egyedi stílusa jól illeszkedik az új divatba. Anna származása csak tovább erősítette a márkája imidzsét. A boltja mindig tele van érdeklődőkkel, vevőkkel és barátokkal. Sokszor nincs minden a helyén a polcokon – ahogy a dizájner életében sem: a jövőjéről nem tud semmit, lehet, hogy nem is marad Magyarországon. Vissza, Oroszországba azonban biztos nem megy. Magyarországon egy új, talán jobb világot ismert meg.

Vidámabb barakk

Miért mennek el az oroszok Oroszországból, kérdezem Szvák Gyula tőrténésztől, és a Ruszisztikai Központ vezetőjétől. Milán Kunderát kifordítva, állítja, hogy „az oroszok az élet elviselhetetlen nehézsége elől menekülnek”. A professzor nem csak Oroszország gazdasági helyzetére gondol, hanem a történelmi sajátosságokra is: „a szocializmust felváltó kapitalizmus nagy társadalmi különbségeket generált és ezzel folyamatos feszültséget okozott a szocializmus alatt egyenlőséghez szokott oroszok számára”.

„Az élet szép” orosz módon. Andrej Logvin már klasszikus, 1997-es plakátja (szó szerint az „élet összejött”)

Ezt a fajta egyenlőséget az oroszok a nyugati demokráciákban találták meg.   Az európai országok közül a legkedveltebb célországok az orosz migránsok körében Németország, Ausztria, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Svédország, Csehország. Rengeteg internetes oldal segít nekik célországot választani: hova érdemes utazni és mennyibe kerül az út illetve az ottani élet. Még Szlovákia, Kuvait vagy Dél-Afrika is szerepel a célországok listáján, viszont Magyarországot hiába keressük. Nyilvánvaló, hogy ez az ország nem gyakori orosz választás. „Magyarország mindig is inkább tranzitország volt – erősíti meg Szvák professzor. – Ide gazdag orosz nem jön, inkább továbbmegy. Mi azokat a kevésbé tehetősebb oroszokat fogadjuk, akik kevesebb pénzből, de viszonylagos jólétben akarnak élni.” A történész szerint Magyarország egyik fő vonzereje a relatív olcsóság, no meg a termálvíz – mosolyog a tanár úr.

Amikor kérdezem, miért is érzik itt jól magukat az oroszok, Szvák Gyula a „legvidámabb barakk” fogalmát is említi. Ez a szocialista Magyarországot megillető megnevezés megmaradt az orosz köztudatban. Más szóval, „maradt az az elképzelés, hogy a magyarok vendégszeretőek, jóképűek, szeretnek mulatni, lehet velük vigadni, adott esetben sírni is”. Hozzátesszük, hogy Magyarországon, ha orosz szemmel nézzük, sokkal lassabb, kényelmesebb és nyugodtabb az élet, ami sok esetben előnyt jelent.

Anna Zabojeva segítője az interjúnk alatt mellettünk ül és gondosan hámoz egy grapefruitot, majd otthagyja a dizájnernek és elmegy. „Nekem itt tetszik, – állítja Anna, – kényelmes”. De azt sem cáfolja, hogy elhagyja majd Magyarországot. „Ez jó „background”, innen már lehet indulni” – erősíti meg a dizájner a „tranzitország” teóriát.

Szvák Gyula Gilyán György Magyarország volt moszkvai nagykövetével (balra) és Tolkacs Alekszandr Oroszország nagykövetével (középen)

Szvák Gyula 1995-ben hozta létre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Ruszisztikai Központot. Akkor az ismert politikai körülmények között nehéz volt egy orosz baráti egyesületet alapítani, „a történeti ruszisztika első hazai műhelyét” – ismeri el a professzor. Nagyon népszerűtlen volt az orosz irányvonal. Most sem lehet mindig kiszámítani, mi vár a ruszisztikára: „akkor van szükség a ruszistákra, amikor intenzív a magyar-orosz kapcsolat” – magyarázza a professzor úr. – „Mi abból indultunk ki, hogy Magyarországnak geopolitikai érdeke, hogy intenzívek legyenek a kapcsolatok. Ezért nem fölöslegesen képzünk embereket”. A mai orosz-magyar kapcsolatokról Szvák professzor lakonikusan egy anekdotával válaszol. A Kádár időszakban egy riporter vidékre utazik interjút készíteni. Riport a rendszerről. Megkérdezi egy bajuszos paraszttól, milyen a rendszer. Mire a paraszt bácsi válaszol, hogy jó. Nagyon megörül a riporter és azonnal kérdezi: kicsit részletesen? Mire a paraszt: nem jó.

Attól függetlenül, hogy politikai szinten nagyon bonyolultak a kapcsolatok, vannak bizonyos „szigetek”, ahol jól működik a „népi” diplomácia. Ilyen például a Ruszisztikai Tábor, amelyet a Ruszisztikai Központ már három éve, minden nyáron megszervez magyar és orosz diákok számára. Itt napozás közben tanulják egymástól a nyelvét, játszanak, megismerkednek és így kedvet kapnak ahhoz, hogy egymáshoz forduljanak majd a jövőben. Már komolyabb szinten. De vannak más helyek is.

„Wanna live in Budapest!”

Mása, ahogyan orosz módra a magyarok is becézik Mariját, úgy jött ide az Udmurt Köztársaságból, hogy az egyetemének szerződése volt Magyarországgal. Először egy évig csak magyar nyelvet tanult intenzíven, azután kezdte el egyetemi tanulmányait: orosz szakra jár, immár négy éve. Ez furcsának tűnhet egy orosz származású diáknál, maga Mása sem tudja, miért döntött így. Amíg önti nekem a teát, azt gondolom, azért választotta az orosz szakot, mert az orosz téma nagyon fontos neki. Általában Mása lekvárral issza a teát, ahogy Oroszországban szokás, és ha jó a lekvár, megeszi csak úgy kanállal. A magyar szotyi helyett orosz boltban vásárol „igazi” orosz szotyit, ami azért más, mert fekete színű és nem szürke, és hiányolja az igazi, orosz fekete kenyeret. Mása hagyott magának egy kis orosz világot, de ettől függetlenül magyarnak érzi magát. „Tényleg megváltoztam. Először, amikor idejöttem, nem tudtam elképzelni, hogy itt tudnék maradni, sőt: hogy magyar fiú tetsszen…. Most már simán megy”. Egy hónapja Mása letette a felsőfokú magyar vizsgát, és orosz beszédünkbe sokszor magyar szavak is vegyülnek. Mása már nem gondolja, hogy visszamegy Udmurtiába – szép magyar életről álmodozik. Az otthonának már Magyarországot tekinti, és amikor Oláh Ibolya “Magyarország” című dalát hallgatja, libabőrös lesz.

Maria a tihanyi szőlőben

„Isten őrizz, de ha valami baj történik, inkább a magyarokhoz fordulok, mint az oroszokhoz” – mondja kicsit sajnálkozva Mása. Gond pedig van bőven, nem csak hallomásból tud róluk: már hat hónapja próbálja meghosszabbítani az útlevelét az orosz nagykövetségen keresztül. Éppen nem tudott Oroszországba utazni, hogy új útlevelet készíttessen, és elfogadta azt, hogy a konzulátuson – hivatalosan – három hónap alatt ez elintézhető. De már a hatodik hónap kezdődik…. Ilyen helyzetek távolítják őt Oroszországtól. „Itt az emberek emberségesebbek, és maga az élet is valahogy szabadabb, jobban lehet érteni, érezni” – véli Mása.

Az oroszok, akik – akár véletlenül is – eljutnak Magyarországra, gyakran megszeretik ezt az országot. Ebben segít a sok szempontból kedvelt mentalitás, a nyugatias rendszer és lazább életmód mellett. Magyarország még mindig nem célország az orosz migránsoknak, de ennek csak örülnek az itt élő oroszok. Csak a munkavállalási nehézségek szomorítják el őket. A Facebookon egy orosz lány, Sonja, aki magyarul tanul és szereti Magyarországot, írja:  „Wanna live in Budapest. That’s for sure!” és válaszképpen sok „lájk”-ot és üdvözlést kap a magyar barátai részéről. „Egy kis munka számomra?” – kérdezi tőlük Sonja. Ha a magyarok szenvednek a munkanélküliségtől, akkor mit mondhatunk a migránsokról? A jogszabály szerint, ha egy harmadik országbeli munkavállaló talált egy munkát Magyarországon, a munkaadónak – mielőtt megköt egy szerződést – nyitva kell tartania ezt a pozíciót a magyarok számára egészen 16 napig, mert a magyarok előnyt élveznek.

Ha befejeztem ezt a cikket, én is megyek munkát keresni. Hamarosan lejár a tartózkodási engedélyem, amelyet akkor kaptam, amikor idejöttem tanulni. Több nyelvet beszélek, munkatapasztalatom van, szeretem Magyarországot. De nem biztos, hogy ez elég lesz a kisebb piacon. Ha kudarc vár rám, nincs mit tenni: megyek vissza Oroszországba. Migráns már voltam. Tetszett.

Maria Lopatto

[1] A Levada kutató intézet adatai alapján készült cikk: http://www.inosmi.ru/poland/20110427/168834257.html

[2] A Bevandorlási Hivatal adatai szerint 2010. december 31-én 5489 orosz tartózkodott legálisan Magyarországon.